Bakancsos László, az UMDSZ elnökségi tagjának ünnepi beszéde:
Szent István bölcs, előrelátó, következetes politikus volt, aki népe megmaradásának érdekében – abban a geopolitikai helyzetben – radikális döntésekre, lépésekre kényszerült. Ezek felelősségét érezte és felvállalta, s ezekért a halála előtti években sokat vezekelt, kérte Isten kegyelmét, bocsánatát, halálos ágyán pedig az Istenszülő Szűz Mária oltalmára bízta Magyarországot.
Szent István azt vallotta, hogy a többnyelvű ország és a kultúrák sokszínűsége erősíti az országot. Nagyon megszívlelendő intelmek ezek ma is, a számunkra, de Ukrajna politikai vezetői számára is. István király tudta, hogy a türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak.
Fiához, Imre herceghez intézett intelmei egyik legfontosabbja így szól: „Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel!”
Sokan és sokszor úgy fogalmaznak, hogy Szent István a pogányságból vezette át a magyar népet a kereszténységbe. Ez csak részigazság – mert a görögöktől és a rómaiaktól eltérően, a magyaroknak egyistenhitük volt, a keresztény hit forrásaival már vándorlásaik során találkoztak, sőt némelyek fel is vették a keresztény hitet is.
Ősi egyistenhitük vezette őket a Kárpát-medencéig, az ígéret földjéig, ahol vártak ránk, a szkíták kései utódai, a hunok és avarok, Attila népe. Ha visszatekintünk a magyarok őstörténetébe, úgy fogalmazhatunk, hogy Attila volt a nagy kezdeményező, Álmos a folytatás/folytonosság, Árpád a törzsszövetség létrehozója, az országalapító, Szent István pedig az államszervező, a keresztény hitet terjesztő és meggyökereztető. Nem véletlen, hogy a római pápa koronával és kettős kereszttel apostoli királlyá nyilvánította.
Tévhit és felelőtlenség, ha a politika és a tudomány képviselői úgy gondolják, hogy az államalapítás előtti magyar őstörténelmet a feledés homályába kell elrejteni bizonyos külső és belső érdekeknek, elvárásoknak megfelelően. Hiszen a honfoglaló magyarokat az államalapításig nem a jólét, az anyagiak mentették meg, hanem a magyar szellem, a magyar jellem és a magyar lélek, a megmaradás és a szabadság utáni vágy, amelynek táplálója az ősi egyistenhit és a keresztény krisztusi tanítás volt, illetve lesz az eljövendő évezredekben is.
2019. augusztus 20-án kezdeményeztem, hogy a honfoglalás legyen nemzeti ünnep és munkaszüneti nap Magyarországon, az ünnepség dátumának kijelölésekor pedig július 8-át, a honfoglalást befejező győztes pozsonyi csata emléknapját válasszuk. Sajnos megkeresésemre konkrét válasz nem érkezett. Pedig a honfoglalás fontos része történelmünknek, a pozsonyi csata pedig a folyamat eredményeinek szentesítése. Nem engedhetjük meg, hogy a honfoglalás feledésbe merüljön, hiszen a honfoglalás nem legenda, hanem valós történelmi tény, a honfoglaló elődeink eltemetett fizikai valóságukkal, vérükkel, verejtékükkel és könnyeikkel tették termővé ezt a földet, a Kárpát-medencét. Éppen ezért erről a szent helyről újra kérem Magyarország illetékeseit, hogy minél hamarabb alkossanak törvényt a honfoglalás méltó megünnepléséről! Erre a jelenlegi nemzeti keresztény-konzervatív kormánynak és a kétharmados parlamenti többségnek minden szükséges feltétel a rendelkezésére áll!
Fotó: Pro Cultura Subcarpatica
