Liszt Ferenc 1847. évi kijevi bemutatkozása (a Kontraktovnij Dim homlokzatán jelenleg emléktábla őrzi a nagy zeneszerző emlékét) az ukrán közvélemény szerin nemcsak Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnő megjelenésével hozott jelentős változást a világhírű zeneszerző életében, de itt-tartózkodásának körülményei is befolyásolták későbbi zenei munkásságának irányát, amely nemcsak a Woronince-i ciklus darabjaiban nyilvánul meg, de Liszt egyik legismertebb szerzeményére, a 2. Magyar rapszódiára is hatást gyakoroltak.
A lengyel származású Karolina (Karolina Jelizaveta Petrovna Ivanovskaya) dúsgazdag családból származott, majd férjhez ment egy német herceghez, Nicolas zu Sayn-Wittgensteinhez. Egy közös lányuk született, ám időközben annyira megromlott a kapcsolatuk, hogy külön költöztek. Miután kijevi koncertje során a hercegnő egy 150 rubeles adott juttatott el hozzá, Liszt udvariassági látogatást tett a hercegnőnél, s a délies szépségű, rendkívül művelt asszony teljesen levette a lábáról. A vonzalom kölcsönös lehetett, ugyanis Karolina meghívta vidéki birtokára, ahol Liszt két hétig vendégeskedett. Itt melegedhettek össze, hiszen Liszt a távozása után lángoló szerelmes levelekkel árasztotta el a hercegnőt. Úgy tűnik, Lisztnél ekkor érkezett el a megállapodás ideje. Nagyon fárasztotta az állandó utazgatás, és szerette volna minden idejét a zeneszerzésnek szentelni, ezért amikor udvari karmesteri állást ajánlottak neki Weimarban (a nagyhercegi udvarban) azonnal elfogadta. Hamarosan utána utazott Karolina is. Ekkor még adtak a látszatra, ugyanis Liszt szállodában lakott, a hercegnő pedig egy hatalmas kúriát bérelt. Egyre több időt töltöttek együtt, és végül úgy döntöttek, nem titkolóznak többé, és összeköltöztek. Sajátos mozaikcsaládot alkottak, ugyanis velük élt Karolina lánya, Marie, illetve Liszt lánya, Cosima is. A vadházasság persze újabb felzúdulást keltett, ám nyíltan senki nem merte kifogásolni, hiszen Karolina dúsgazdag arisztokrata volt, Liszt nagyra becsült zeneszerző és zongoraművész, ráadásul mindketten a weimari nagyherceg (és felesége, Mária Pavlovna, I. Miklós orosz cár húga) párfogása alatt álltak. Hallgatólagosan tehát elfogadták a különös kapcsolatot, ám a hátuk mögött gyakran összesúgtak. Közös otthonukban élénk társadalmi életet éltek, gyakran rendeztek vendégséget, ahol a kor legkiválóbb művészei fordultak meg, sőt az sem volt ritka, hogy hosszabb-rövidebb ideig náluk laktak. Liszt örömmel feleségül vette volna a szerelmét, ugyanis őt érezte igazi társának, ám többszöri próbálkozás után sem sikerült felbontani az asszony házasságát. 1861-ben aztán úgy tűnt, hogy siker koronázza fáradozásukat, és a pápa hajlandó felbontani a házasságot. Mindketten Rómába utaztak, és már ki is tűzték az esküvő időpontját október 22-ére, Liszt ötvenedik születésnapjára. Az utolsó pillanatban azonban az egyházfő visszakozott, így szertefoszlottak az álmaik. Mindkettőjük számára akkora csalódást jelentett az újabb elutasítás, hogy feladták, és úgy döntöttek, nincs közös jövőjük, jobb lesz külön folytatni. Hogy milyen nagy törés volt ez számukra, jól szemlélteti, hogy Sayn-Wittgenstein 1864-es halála után sem változtattak az elhatározásukon. Soha többet nem találkoztak személyesen, de életük végéig barátok maradtak és leveleztek.
Ukrajnai koncertkörútja során Liszt Ferenc több helyen is fellépett. Kijevben többek között a Kijevi Egyetem mai főépületében, Csernyivciben, Jeliszavetgrádban, Zsitomirban, Nemirovban, Berdicsevben, Kremenyecben, Lembergben, Odesszában és Mikolajevben.
Az egykori Podólia tartományhoz tartozó Hmelnickij város zenerajongói Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára nagyszabású ünnepségsorozattal készültek. A világ „hírhedett zenésze” 1847-ben vendégeskedett itt, a hálás utókor emléktáblát helyezett el annak a kastélynak a falán, melyben a komponista megszállt. Az emlékjel felavatását követően a helyi magyar és lengyel kulturális szövetségek, valamint az ukrán zenebarátok megalakították a Liszt Ferenc Társaságot, mely a világhírű komponista emlékének ápolását, a magyar zene népszerűsítését tűzte ki céljául. A szervezet elnökévé Jevhenyija Belovát, Liszt helyi rajongóját választották. A Társaság megalapítása óta szoros kapcsolatot ápol a Hmelnickiji Magyarok Szent István Egyesületével, amellyel számos közös programot valósítottak meg.
A Mester 1886. július 31-én bekövetkezett halálára, illetve podóliai látogatásának 174. évfordulójára emlékezve az idén is sor került a hagyományos Liszt-koncertre. Az ünnepségen részt vettek a helyi német, lengyel és magyar közösség képviselői is, az utóbbiak a szervezési munkálatokba is bekapcsolódtak. A Liszt-darabokat felvonultató koncert során felléptek Olekszij Bujmiszter és Jevhenyija Belova zongoraművészek és Ihor Babics énekes. A koncert szünetében a tüzes magyar zeneszámok „élményeit” tokaji borokkal erősítették a vendéglátók.
A szervezőknek és a vendégeknek Szikora Attila, a Szent István Egyesület elnöke, az UMDSZ Nemzeti Tanácsnak alelnöke mondott köszönetet. Fontosnak tartjuk, hogy ápoljuk közös gyökereinket, illetve azt a közös múltat, amelyek összekötnek bennünket. Ebben a misszióban Liszt Ferenc fontos szerepet játszik, hiszen művei a világörökség részeivé váltak.
