A kisebbségi autonómia sajátságos modellje

Elemzés, észrevételek az őslakos (honos) népek jogállásáról szóló törvénytervezet kapcsán

Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke folyó év május 18-án, a krími tatár nép 1944-es deportálásának emléknapján, teljesítve a pontosan egy éve tett ígéretét, a parlament elé terjesztette az őslakos népekről szóló törvénytervezetet. E dokumentum, egyebek mellett, tartalmazza az őslakos nép ukrajnai jogi meghatározását, kinyilvánítja ezek közjogi alanyiságát, e népek, illetve e közösségekhez tartozó személyek jogainak tárházát, valamint e jogok megvalósulásával kapcsolatos állami kötelezettségeket.

A törvénytervezet szerint Ukrajna őslakos népe az az őshonos etnikai közösség, mely Ukrajna területén jött létre, saját nyelve, kultúrája van, rendelkezik hagyományos szociális, kulturális vagy képviseleti szervekkel, magát Ukrajna őslakos népének tekinti, a lakosság körében etnikai kisebbséget alkot, és nem rendelkezik saját államalakulattal Ukrajna határain kívül.

E dokumentum nemcsak az őslakos néphez tartozás fentebb vázolt kritériumát szabja meg, hanem meghatározza Ukrajnának azt a területét, ahol ilyen népek formálódhattak, nevezetesen, a Krím félszigetet. Mi több, néven is nevezi őket, ezek a krími tatárok, a karaimok és a krimcsakok. Tehát, a tervezet készítői nem csak azt döntötték el, hogy kik lehetnek az őslakosok, hanem azt is, hogy kik nem lehetnek azok, történetesen: akiknek van nemzeti államalakulatuk (anyaországuk), akik nem a Krím félszigeten élnek, és akik nem krími tatárok, karaimok vagy krimcsakok.

E tervezet tartalmazza az őshonos nép képviseleti szervének a definícióját is. Ennek értelmében ezek olyan képviseleti szervek, melyeket az őslakos nép képviselői hoznak létre, és melyek Ukrajna Alkotmányának és törvényeinek megfelelően jogosultak képviselni az őshonos népeket, és azok nevében döntéseket hozni. E szervek jogosultságaikat és kötelezettségeiket Ukrajna Kormányának ide vonatkozó határozata alapján szerzik, illetve veszítik el.

Amennyiben e tervezet törvényerőre emelkedik, alapvető újítást emel be az ukrán jogrendbe, ez a nemzetiségi kisebbségi közösségek (belső) önrendelkezési jogának az elismerése. Ugyanis a tervezet szerint Ukrajnában az őslakos népek jogosultak az önrendelkezésre, ami a dokumentum szerzője(i) szerint a törvény keretein belül saját politikai jogállásának meghatározását, valamint az önálló gazdasági, szociális és kulturális fejlődésre való jogosultságot is jelenti. Az ilyen önrendelkezés keretében az őslakos népek, mindazon kérdésekben, melyek az ő belügyeikbe tartoznak, önkormányzatiságra jogosultak. Ilyen kérdés a képviseleti szerv létrehozásának módja is, mely testület Ukrajna Alkotmányának és törvényeinek megfelelően jön létre, illetve fejti ki tevékenységét.

Az önrendelkezés keretében, többnyire a képviseleti szervükön keresztül, az őshonos népek többek között jogosultak: meghatározni saját nemzeti szimbólumukat és annak alkalmazási rendjét, tanácskozási joggal részt venni azokon a megbeszéléseken, ahol a kormány illetékesei döntenek e népek nemzeti jelentőségű kulturális és vallási létesítményeiről, a történelmi földrajzi nevek visszaállításról.

Jogosultak dönteni saját oktatási intézmények létrehozásáról, az államhatalmi szervekkel közösen meghatározni az adott etnikum nyelvével, kultúrájával és történelmével kapcsolatos oktatási programokat.

Jogosultak továbbá saját tömegtájékoztatási eszközök létrehozására, melyek állami támogatásban részesülhetnek. Jogosultak arra, hogy részt vegyenek lakóhelyük helyi és regionális fejlesztési, valamint környezetvédelmi programjainak előkészítésében, valamint részesülhetnek az ott található természeti erőforrások kiaknázásából származó jövedelemből. E képviseleti szervek küldötteket delegálhatnak az őslakos népek kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szervezetekbe, konferenciákra.

A törvénytervezetben az állam, többek között, kötelezettséget vállal az őshonos népek védelmére bármilyen erőszaktól és kényszertől, így az erőszakos asszimilációtól és integrációtól is. Az állam gondoskodik az őslakos népek képviseleti szervének fenntartásáról, valamit elősegíti a Verhovna Radaban és az önkormányzati választott testületekben való jelenlétüket.

Összegezve megállapítható, hogy e viszonylag nem nagy terjedelmű törvénytervezet számos, az ukrán jogrend számára mindeddig ismeretlen jogintézmény és jogosultság bevezetését vetíti előre. Többek között az etnikai alapon szerveződő csoportok (igaz, ez esetben csak egy névleg behatárolt) részére a kollektív jogok megadását, megemlítve annak legmagasabb szintű lehetőségét, a (belső) önrendelkezés jogát is. A tervezet rendelkezik e jogok érvényesítése eszközének, az etnikai közösség által alakított képviseletének létrehozásáról, annak jogairól és kötelezettségeiről.

Vagyis, a szakirodalomban használatos kifejezéssel élve a jogszabály-előkészítők a kulturális és a területi kisebbségi autonómia sajátságos modelljének megkonstruálására tesznek kísérletet. Teszik ezt az autonómia kifejezés közismert okok miatti teljes mellőzésével.

Ugyanakkor, követve az ukrán jogalkotásnak a kisebbségi jogok területén már hagyományos jellegzetességét, e tervezetben is a rendelkezések deklaratív jellegével kell szembesülnünk. Vagyis a jól hangzó kinyilvánított jogok megvalósulási mechanizmusainak hiányával, illetve azok korlátozott, az államhatalmi központból irányítható jellegével. Ennek példája a kormány és a képviseleti szerv fölé-alárendelt viszonya, amelyben az aktuális politikai helyzet szerint hatalmat gyakorló kormányzat saját belátása szerint bármikor megvonhatja a képviseleti szerv jogosítványait, gyakorlatilag beszüntetve ezzel az egész önrendelkezést-önkormányzást.

Míg a fentebbi kritikai észrevételekkel együtt is a tervezet szövegében néven nevezett etnikai közösségek szempontjából e tervezet pozitívan értékelhető, addig a felsorolásból kimaradtak számára e szöveg számos negatív előjelű kérdést is felvet.

Például, hogy az erőszakos asszimilációtól és integrációtól való állami védelem csak az e tervezetben őshonosoknak nyilvánítottakra vonatkozik?

Illetve, hogy a saját államalakulat megléte kritériumának törvénybe foglalása egyben az azzal rendelkezőkkel szembeni jogfosztásra való felhatalmazást is jelenti?

E tervezet nagy valószínűséggel törvényerőre emelkedik majd. Előre jelezhetően parlamenti végszavazása, illetve kihirdetése a deportálások jövő évi emléknapján (vagy ahhoz közeli időpontban) történik meg, beleillesztve az ukrán államhatalomnak a krími tatár nép felé gyakorolt szimbolikus gesztusok sorozatába. A dokumentumban foglaltak gyakorlati megvalósulása igencsak kétséges, hiszen érvényességének területe, a Krím-félsziget jelenleg kívül esik Ukrajna joghatóságán. Ugyanakkor, meglátásom szerint, annak ellenére, hogy e tervezet csak az ország egy behatárolt területére, és csak a fentebb említett népcsoportok vonatkozásában ismeri el és javasolja törvénybe foglalni a kisebbségi népcsoport jogi alanyiságát, belső önrendelkezési jogát, és annak megvalósulási eszközét, az e csoport által meghatalmazott képviseleti szervet, e törvény elfogadása fontos állomása lehet a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos ukrajnai jogfejlődésnek.

Dr. Tóth Mihály,
a jogtudományok kandidátusa,
az UMDSZ tiszteletbeli elnöke